Elit kategóriájú utcai rap fűtől, kritikától és G-funktól fűtve.
The Chronic
Dr. Dre
19
A The Chronic albumot nagyjából egyenlő részben fűti a fű, a kritika és a G-funk, az a nyugati-parti hiphop alműfaj, amit Dr. Dre fiatalkora legfunkysabb és leginnovatívabb hangzásait optimalizálva formált. És mi van még az újszerűen megalkotott mesterműveken? Egy sor egyedülállóan tehetséges MC, akik akkoriban mind arra éheztek, hogy nevet csinálhassanak maguknak – beleértve, természetesen, a fiatal Snoop Doggot.
„Csak úgy forrt a stúdió. Itt Bloods, ott Crips, de ez csak hozzátett a kreatív energiákhoz.”
Dr. Dre
Az album, ami egy akkoriban magas kategóriájúnak számító marihuánáról kapta nevét, őrülten kompetitív posse cutokat (Deeez Nuuuts, Stranded on Death Row), élénk leírásokat fiatal törtetők életéből (Let Me Ride, Nuthin' But a 'G' Thang), és egy sor töprengést is tartalmaz az utcai élet veszélyeiről és a fekete közösség szolidaritásáról (Lil' Ghetto Boy, A N***a Witta Gun). És persze, egy nagy adag nőgyűlöletet is (Bitches Ain't Shit stb.) De a The Chronic akkoriban és mai napig is minden, ami miatt a legendás Death Row Records híres (és hírhedt) lett – elit kategóriájú rap és inkubátor a raptörténelem jó néhány emlékezetes tehetsége számára.