Csupasz, elbeszélő történetekből időtlen himnuszok, amelyek a Főnökké emelték a fiatal sztárt.
22
Bruce Springsteen úgy képzelte el harmadik albumát, mint egy ciklus dalokból, amely napkeltétől napnyugtáig tart. A Thunder Road szájharmonikájával ébredünk, majd nap a végén a Junglelanddel gördül le a függöny. A kettő között bőven van dráma, amelyekben Springsteen élénk karakterei sötét sikátorokban keverednek bajba, amint a szabadságért (vagy legalábbis a megtisztulásért) harcolnak.
„Mindig próbálom a legjobb tudásom szerint értelmezni az időket, amelyeket éppen élünk”
Springsteen első két albumán elbeszélő történeteket jelenít meg, tele vad karakterekkel. A Born to Run albummal azonban rájött, hogyan tegye feszesebbé ezeket a történeteket, hogy azok könnyebben befogadhatóak legyenek. Az énekes később mutatott rá, hogy a címadó dal volt az, amelyben sikeresen megtanulta rövidebb formában ötvözni az erőt és az érzelmeket – zeneileg és dalszövegileg egyaránt – úgy, hogy közben ugyanazt a hatást érje el. Phil Spector hírhedt Wall of Soundjának durvább, még lenyűgözőbb változataként, a Born to Run egyszerre izgalmas és szívfájdító, elgondolkodtató és tragikus. Ez az az anyag, amely előadóként és dalszerzőként egyaránt meghatározta Springsteent.