Egy álomcsapat rátalál hangjára és még szokatlanabb kísérletezésbe kezd.
Led Zeppelin II
Led Zeppelin
27
Ami a Led Zeppelin 1969-es debütáláskor először durvának hatott – a brit bluesrock lassabb, nehezebb és hangosabb változata –, mindössze nyolc hónappal később, a Led Zeppelin II-n már sokkal befogadhatóbbnak tűnt. A turné során közösen eltöltött idő alatt néhány dal élőben jött létre vagy fejlődött tovább, míg mások (különösen a Whole Lotta Love) összehozták a zenekart, ami sokkal közvetlenebbé tette zenéjüket. Ez ugyanakkor azt is lehetővé tette számukra, hogy minden addiginál grandiózusabb és szokatlanabb dolgokkal próbálkozzanak.
Ugyan sok minden táplálkozik a Led Zeppelin liberális fekete-amerikai blues-idézeteiből, a valóság – ezzel együtt pedig a zenekar öröksége – sokkal bonyolultabb. Ha meghallgatjuk a Led Zeppelin II-t, azt hallhatjuk, hogy ezek a fiatal brit férfiak inkább tekintenek mitikus tudásként a bluesra, mintsem progresszív alkotásként. Ebből adódnak a Thank You formabontó és ködös kelta ízei, vagy a Tolkien-ihlette víziók, amelyeket Jimmy Page injekciózott a Ramble Onba. A Led Zeppelin II annak az időszaknak az alapkőletétele, amikor a zenekar rájött, hogyan lehet a bluesra alapuló rockot nehezen kiismerhetővé tenni.