Félelmet nem ismerően konfrontatív és reményteli meditálás a rendetlenségen.
Jagged Little Pill
Alanis Morissette
31
Alanis Morissette bombasikerű, harmadik nagylemeze (két tinipop albumot követően, melyek születési helyén, Kanadában, a Top 40 közé kerültek) költői és egyenes, cinikus és idealista, szarkasztikus és meglepett. Emellett pedig félelmet nem ismerően konfrontatív, erős kritikával illetve a katolicizmust, a technológiát és a kisfiús férfiakat, ahogy azóta sem sokan merték megtenni. Így, amikor a 21 éves, egykori Nickelodeon-sztár kiadta albumát 1995-ben, miután korábbi kiadója ejtette, könyörtelen világnézete valami újat sugallt, egy olyan szintű őszinteséget és sebezhetőséget felmutatva, ami jövőbeli énekes-dalszerzők generációinak – többek között Taylor Swiftnek és Olivia Rodrigónak – kövezte ki útját.
„Emlékszem, hogy azt mondtam magamnak, nem hagyom abba az írást, amíg teljes szívemből szeretem.”
Alanis Morissette
A lemez rádióbarát, fülbemászó dallamai és vidám harmóniái mögött az élet rendetlenségéről és banalitásáról való értekezések rejlettek. Az emberi gyengeség az egyik téma – az All I Really Wantban szórakozott, a Head Over Feetben pedig a boldogság zavarja össze az énekest. Ám hiába a kiábrándultság az album fő mozgatórugója, a hagyaték a reményteliség – a gondolat, hogy a fájdalom, az üvöltés és a tanulás is az élet része. Talán ezért van az, hogy dühe és felindultsága ellenére Morissette relatíve megértő önmagával szemben. A könnyed Hand in My Pocketsben, ami mára egy időkapszula a cigi és a taxik világába, az énekes megbocsát magának, amiért még nem tud mindent az életben.