Mi következik egy korszakalkotó lemez után? Egy újabb!
Kid A
Radiohead
33
Az 1997 eleji OK Computert követően Thom Yorke elkezdett ellenállni a gondolatnak is, hogy egyáltalán rockzenekar tagja legyen. A Radiohead némi feszültséggel, kiabálással és őrültséggel eldöntötte, hogy újraírja a zenei szabályokat, és ennek eredményeképpen a Kid A album vált második forradalmi alkotásukká.
„Minden művésznek vagy zenésznek van olyan időszaka, amikor újra át kell gondolnia, mit is csinál.”
Thom Yorke
Radiohead
A felforgató szekvenciáival és Yorke többszörös vokális vonalaival, amelyek egymásba fonódnak, körbefonják egymást, mint egy Escher-vázlat, az „Everything in Its Right Place” egyszerre provokáció és kockázatvállalás – egy kis kacsintás a zenekartól, amely a „Creep”-től jutott el ezekhez az úgynevezett kísérteties hangokhoz. Ez csak a kezdet volt. A „The National Anthem” őrült basszusai és üvöltő kürtjei, a „Motion Picture Soundtrack” operai rezgései, az „In Limbo” refraktált gitárjai és vibráló áramkörei: a Radiohead minden számmal új teret nyitott a felfedezésre. Mindegyiket valamilyen – bár elhomályosított – dallamhoz rögzítették, mielőtt az ismeretlen terepre indulnának.