A hiphop páratlan jövőjének játékos, 63 perces tervrajza.
3 Feet High and Rising
De La Soul
65
Élőben a Marsról – pontosabban szólva, Long Island külvárosaiból – a De La Soul 1988-ban teljesen kiforrott és laza stílusban tűnt fel a Plug Tunin című 12 hüvelykes lemezzel, amely a hiphop addigi történetének legvadabb szójátékait keverte a legkülönfélébb mintákkal. A következő, bemutatkozó albumukon Trugoyon, Posdnuoson, DJ P.A. Pasemaster Mase és a producer Prince Pault a rap páratlan jövőjének egy játékos, 63 perces tervrajzát mutatták be. Ők voltak a száműzöttek még az Outkast előtt, a gyökerek a The Roots előtt.
A De La műfajokon átívelő hozzáállása korlátokat ledöntő, földöntúli hangulatokkal és új textúrákkal gazdagította a hiphopot, amelyek így nemcsak James Brown és Funkadelic munkásságából csipegettek (bár utóbbi fülbemászó dallama repítette a Me Myself and I című dalt az amerikai listákra, amely a zenekar egyetlen Top 40 pillanata). Játszóterükbe tartozott a Schoolhouse Rock!, a Steely Dan, a tanuljunk franciául kiadványok, Johnny Cash, és egy Liberace kazetta, amit a stúdióban találtak. Szabadon kibontakozó költészetük úgy tördelte a mondatokat expresszionista felhőkké, hogy azok a vegytiszta költészettől a megihletett nonszenszig terjedtek. Büszke különcök, akik bátran hirdették az önkifejezést, miközben vastag aranyláncok helyett afrikai medálokat viseltek; évekig jelentették a bohém példaképet az alternatív szellemű rapperek számára.