A német csapat az experimentális elektronikát ötvözte a futurista filozófiával.
Trans-Europe Express
Kraftwerk
71
A Kraftwerk sosem volt rest újratervezni saját magát. Ha az elektronikus korszakuk az 1974-es Autobahn prüntyögő arpeggióival kezdődött, akkor a szintipop korszakuk megfontoltsága az 1975-ös Radio-Activitytől datálható, amelyen rövidebb dalokkal és markánsabb hookokkal operáltak. A 1977-es Trans-Europe Express megjelenésével azonban tökéletesítették az elektronikus kísérletezés és a futurista filozófia ötvözetét.
A Trans-Europe Express afféle német válasz volt Andy Warholra – a tömegzenébe csempésztek újfajta konceptuális művészetet. Az albumon megtalálható néhány – őket a legjobban meghatározó hangzás – a címadó szám dallamvezetése alapjául szolgált például az Afrika Bambaataa Planet Rockjának, míg a Metal on Metal nyomasztó ritmusa hozzájárult, hogy néhány évvel később megszülethessen a technó műfaja. Hangulatában az album a határtalan optimizmus és a sötétebb, kétségekkel teli tónusok között hullámzik. A hallgatón múlik, hogy eldöntse, az album záródalának, az Endless Endlessnek a boldogságot sugárzó vocoderei valóban reményteljesek-e, vagy csak egy pimasz pillantás egy poszthumán jövőbe.
„Ez egy jelentős lemez az elektronikus zene terén, és az egyik személyes örök kedvencem. Emlékszem, hogy elszívtam egy jointot, üvöltettem a lemezt, és azt gondoltam, látom Istent.”
Elton John