Az érzelmi lecsapolás művészetének felkarolása és a rap bátor, új irányba állítása.
Flower Boy
Tyler, The Creator
92
Mikor még csak az underground hiphop fenegyereke volt, Tyler, The Creator legprovokatívabb, iróniával átitatott albumai akkor is ablakokat nyitottak szorongása és önutálata felé. De negyedik szólóalbuma, a 2017-es Flower Boy volt az a pillanat, amikor Tyler teljesen felkarolta szerepét önmagát lecsapoló naplóíróként, megszabadulva a sokk bűverejétől és teljesen átadva magát a szeretetéhség és a magány kifejezésének. Műfajokon átívelő előadóként tűnik fel, aki ugyanolyan valószínűséggel dobál rímeket, mint dúdol Pharrellt idéző falzettet, valahol a hiphop, a neosoul és a laza jazz kereszteződésében kikötve.
A Flower Boy számtalan módon előre vetítette, merre halad majd úgy általában a zene, hála az korai közreműködőknek, mint a későbbiekben híressé váló Steve Lacy vagy Kali Uchis. Bár albumán Tyler barátokkal (Frank Ocean), hősökkel (Pharrell Williams) és rap szupersztárokkal (A$AP Rocky, Lil Wayne, ScHoolboy Q) veszi körül magát, a Flower Boy mégis mélyen személyes vallomás egy megismételhetetlen művésztől. Ami nem mellesleg bátor, új irányba állította a hiphopot.