Ambiciózus, szappanoperába illő negyedik nagylemezén Usher Raymond eléri végső formáját.
95
Ha van valamilyen emléked 2004-ről, akkor biztosan neked is rémlik, hogy egész évben USHER negyedik stúdióalbuma pörgött mindenhol. Ez volt Usher Raymond végső formájában: már nem a régi, kisfiús szívtipró, aki fölött mentorai, a top producerek gyámkodtak, hiszen elérte művészi nagyságát.
„Az őszinteség hierarchiáját alkotom meg. Van a mindennapi őszinteség… és vannak a vallomások.”
Az album címadó dala lebilincselő történetet mesél el, melyben USHER beismeri hűtlenségét; a szám folytatása, a Confessions, Pt. II (a mindenhol játszott szám), növeli a drámát, mikor kiderül, hogy a nő, akivel megcsalta párját, három hónapos terhes. A történet a végéhez közeledik, mikor a Burnben meggyászolja a kapcsolatot, amit tönkretett.
A hatásos trilógia mellett a Confessions óriási slágerek sorát vonultatja fel. A Lil Jonnal és Ludacrisszel készített Yeah! összefoglalja a játékos, mégis kemény, akkori, atlantai szcénát, az Alicia Keysszel készített My Boo pedig a 2000-es évek egyik meghatározó duettje. A Confessions olyan státuszt tudott elérni, amire kevés 21. századi album képes, hatása pedig jól mérhető abban, hogy hányan próbálkoztak ezzel.