A country után a popban alkotó Taylor nosztalgiázva lép tovább.
18
Könnyű megfeledkezni róla, hogy 2014-ben Taylor egyelőre még csak közeledett a fordulóponthoz, újradefiniálva magát (csupán 24 évesen), mint az a lenyűgöző jelenség, akinek ma ismerhetjük őt. Már 2010-es Speak Now, illetve 2012-es Red albumain elkezdte a country irányából fokozatosan a pop felé venni az irányt, utóbbi lemezén a svéd szuperproducer Max Martinnal és Shellbackkel együttműködve. Végül 1989 című albumán már nem is próbálkozott a zenei stílusok arányának fenntartásával.
Csakúgy, mint Shania Twain Come On Over-je vagy Bob Dylan Bringing It All Back Home-ja, az 1989 is remek példája annak, mikor egy művész szembemegy az elvárásokkal és sikerrel jár. Swift nem éppen azokkal a szintetikus, 80-as évek inspirálta hangzásokkal nőtt fel, melyeket producerei, Martin, Shellback, Ryan Tedder vagy éppen későbbi jóbarátja, Jack Antonoff segített neki megalkotni. Valójában – amint az album címe is emlékeztet rá – az évtized végén született. Ám ahogy korábbi albumain szívesen játszott a countryzene hagyományaival és konvencióival, úgy Swift az 1989 nosztalgiáját is továbblépésre, nem pedig visszatekintésre használja.