A Beatlemania után alig három évvel a csodás négyes új szintre emelte a popzenét.
Revolver
The Beatles
21
Az egyik nagy, talán igaz történet a 1966-os Revolver albumról Paul McCartney és Bob Dylan között játszódott a londoni Mayfair Hotelben, amikor megosztották egymással, min dolgoznak éppen. (Dylan esetében ez volt a Blonde on Blonde.) Dylan meghallotta a Tomorrow Never Knows hangmintáit és halálról szóló szövegét, és állítólag azt mondta: McCartney-nek, „Ó, értem! Nem akarsz többé aranyos lenni.”
Egy olyan zenekarnak, akik alig három évvel korábban adták ki az I Want to Hold Your Hand című számot, a mind hangzásában mind témájában relatíve komplex Revolver nemcsak próbára tette imidzsét, mint popbanda – amelyet a család minden tagja el tudott fogadni –, de ezzel a The Beatles magát a popzenét is addig ismeretlen irányba terelte.
A The Beatles nem csak arra volt képes, hogy összehozza a pszichedelikus, experimentális és klasszikus indiai zenét a Motownnal (Got to Get You Into My Life), és megteremtse a hangzást, amelyet ma klasszikusan Beatlesque-popnak gondolunk (Good Day Sunshine), a Revolver albummal bebetonozta azt az elgondolást, mely szerint egy popalbum bonyolult, alaposan kidolgozott stúdióalkotás.
„Amikor találkoztam Paul McCartney-val, azt mondtam neki: tudod mit szerettem igazán a The Beatlesben? Mindig nektek voltak a legjobb kib*****tt dallamaitok.”
Ozzy Osbourne