A jazz egyik mérföldköve, ami megváltoztatta a műfaj irányát és gyorsaságát.
Kind of Blue
Miles Davis
25
A Miles Davis első nagy kvintettjének feloszlása és második formációjának megalakulása közötti években a trombita mestere valami új felé barangolt 1959-ben – még nem tudva, hogy a jazz egyik legjobb albumát alkotja meg. A bebop és a post-bop gyors progressziója valódi akadályfutást kívánt meg az improvizátoroktól – ezt pedig, Dizzy Gillespie utódjaként a Charlie Parker Quintetben, Davis jól tudta. A Kind of Blue albumon azonban hosszabb időközök választották el egymástól az egyes akkordokat, nagyobb szüneteket megnyitva a zenében; így a szólista gyakrabban fellélegezhetett.
„Még ma is úgy tekintünk rá, mint minden idők legmodernebb jazzlemeze.”
Stephan Moccio
Miles a lassabb tempóval is új textúrákat és színárnyalatokat mutatott be, Gil Evans és George Russell, vagy akár Debussy és Satie harmonikus gondolkozásmódját felhasználva. E tekintetben az album a 10 évvel korábban megjelent Birth of the Cool folytatásaként vagy talán a 10 évvel később megjelent, időtlen In a Silent Way előfutáraként is értelmezhető. A két figyelemfelkeltő ballada, a Blue in Green és a Flamenco Sketches remek példái Davis munkásságának a Harmon mute-tal, egy olyan fémes és intim hangzást teremtve, melyet a jazztrombitások azóta is utánoznak.