A lemez, ami művészetté emelte gengszterrapet.
32
Azzal, hogy Christopher Wallace Ready to Die-ra keresztelte debütáló albumát, egyértelműen utalt rettenthetetlen, szabályokat nem ismerő szövegeire – csakúgy, mint az érzésre, hogy a halál bármikor utolérheti. Bár nem ő volt az első, aki a kábítószer-kereskedelem szépségeiről és buktatóiról rappelt, Biggie Smalls emelte azt éteri, ugyanakkor brutálisan őszinte művészetté.
Az önéletrajzi ihletésű „Things Done Changed”-től kezdve a 22 éves előadó nyíltan beszélt a brooklyni bűnözői kultúráról. A „Gimme the Loot”-ban és a záró „Suicidal Thoughts”-ban – amely a saját öngyilkosságának hangjaival végződik – abba is betekintést nyerhetünk, hogy mi az ára ennek a végtelen harácsolásnak.
Az erőszak és a halál háttérzajában azonban Biggie belesző az albumba olyan pillanatokat is, amelyeket az inspiráció és önbizalom szült. Az áttörő „Juicy” című kislemezen a hiphop iránti szeretetéről vall egy olyan mélyen személyes narratívával, amelyhez foghatóan a mai napig csak nagyon keveseknek sikerült, ha egyáltalán akad hasonló. Az utca szövegeit könnyen emészthető, rádióbarát melódiákkal vegyítve Biggie olyan alapokat tett le az asztalra, amelyeket JAY-Z, 50 Cent és további rapsztárok a mai napig követnek.
„A Ready to Die kiállja az idő próbáját, mivel a történet még ma is ugyanez.” – DJ Mister Cee