Wonder pályafutásának legbátrabb politikai kiállása, egyben őrjítően funky is.
Innervisions
Stevie Wonder
44
Wonder karrierjének addigi legmerészebb politikai állásfoglalása, az Innervisions, miközben nekimegy a drogfüggőknek, az intézményes rasszizmusnak, a karizmatikus szélhámosoknak és a hamis keresztényeknek, őrjítően funky is tudott lenni. Szinte mindenen játszott, végig producerkedett, és a zenei csúcsok olyan magasra értek, amilyen magasra valaha is eljutott, miközben a hangzás keményebb volt, mint bármikor.
„Nagyon tudott játszani az érzelmeiddel és fel tudott piszkálni, csak hagynod kellett, hogy a zenéje részévé válj.”
Jack Garratt
A Living for the City egy lázas, hétperces souloperett a nagyvárosi fekete munkásosztály veszteségeiről a Black Power mozgalom utáni időkben. Az albumot záró, lassú He’s Misstra Know-It-All finoman nevezi meg a karaktertípusokat, akik a marginalizált embereket kizsákmányolják – köztük az akkor hamarosan leköszönő Nixont. Megváltást hozhat a Higher Ground, amely megerősíti Wonder reinkarnációba vetett hitét, no meg a védjegyévé vált wah-wah klavinet és Moog basszus hangzását. Az Innervisions búcsú a 60-as évek hippi optimizmusától, miközben egyfajta út a lehetséges spirituális jövő felé, és megerősíti Wonder helyét, mint az 1970-es évek amerikai popzene legihletettebb és legkülönlegesebb elméje.