A reggae mérföldköve a reményről szól, hogy minden rendben lesz – és a félelemről, hogy nem.
Exodus
Bob Marley & The Wailers
46
A Bob Marley kilencedik, 1977 elején kiadott albumának felvételét megelőző években Jamaicában elhatalmasodott a politikai erőszak, az ország két nagy pártjához – a Jamaicai Munkáspárthoz és a Nemzeti Néppárthoz – köthető bandák és paramilitáris csoportok egymást ölték, az áldozatok száma százas nagyságrendű volt. Nem sokkal az 1976 decemberében történő választások előtt Marley a Smile Jamaica koncerttel szerette volna kicsit feldobni az emberek kedvét, ám két nappal a koncert előtt otthonába rontva meglőtték. De ő így is fellépett.
Az Exoduson hallható feszültséget egy kettőség okozza: a remény, hogy minden rendben lesz és a félelem, hogy nem. Marley önként vállalt, londoni száműzetése során vette fel az albumot, hazájától olyan távolságban, mely a gyanakvás árnyékát vetette az optimizmusra, amit Jamaica irányában érzett. És bár politikai látásmódja óriási közfigyelemnek örvendett, az album legfelemelőbb számai személyes, romantikus és spirituális témák felé fordultak: jó példák erre a Three Little Birds, a reménytelen szerelmet bemutató Waiting in Vain, és az énekes örökségét meghatározó One Love.
„Az Exodus Bob és a zenekar legforradalmibb lemeze volt mind számukra mint művészek, mind a zeneipar számára úgy általánosságban.”
Ziggy Marley