Sebezhető rapénekkel a tömegkultúrába.
Take Care
Drake
47
Ahogy a cím is sugallja, a Take Care annak a tézisnek a tanítása, hogy a kiváló művészet időt igényel. Drake első stúdióalbuma, a Thank Me Later után – amelyet az előadó maga is siettetettnek érzett – a zenei zseni, Noah „40” Shebib segítségét kérte, hogy merítsenek abból a torontói hangzásból, amelynek úttörői voltak – finoman a rap és az R&B között. Az eredmény meghatározta a sokat dicsért 2009-es mixtape-et, a So Far Gone-t.
Működött. Annak ellenére, hogy még csak a húszas évei közepén járt, a gyermekszínészből lett rapper rátalált saját identitására. Ahelyett, hogy felvette volna azt a képmutató és kreált imidzset, amilyennek egy rappernek lennie „kéne”, Drake teljesen önmagát adta. Jó példa erre a Marvins Room, amely a részegen telefonálás himnuszaként vált slágerré szerte a világon.
„Vannak elvárások, amikhez tartanunk kell magunkat, és a korábban elért sikerek hagyatékát is mindig meg kell őriznünk.”
Drake
A Headlinesban, amely az album egyik kiemelkedő popdala, Drake elismeri, hogy a Thank Me Laterre érkezett egyik kritika motiválta: „Volt valaki, aki azt mondta, hogy lecsúsztam/Ó, erre volt szükségem.” Ez az őszinteség tette lehetővé, hogy Drake rappelve énekelje be magát a tömegkultúrába, létrehozva ezzel egy olyan hullámot, amelyben a sebezhetőség és a hiphop megfér egymás mellett, sőt eljuthat ezzel a mainstream zene csúcsára.