Prince elfogadja ellentmondásait a világ egyik legkidolgozottabb popalbumán.
Sign O’ the Times
Prince
51
A Sign O' the Times nemcsak Prince életművének legkidolgozottabb albuma, hanem egyben a poptörténelemé is. Minden benne van, amit karrierjének első 10 évében művészként megtapasztalt: R&B, soul, rock és gospel, Beatlesös lenyomatok (Starfish and Coffee, The Ballad of Dorothy Parker), és érzéki funk (U Got the Look) – mindezt a háttérzenekar, a Revolution nélkül. Prince ekkoriban maga is olyannyira kortárs és politikai töltetű, mint a rap (Sign O' the Times), klasszikus, mint egy doo-wop ballada (Adore), és mindegyikben hozza azt a minimalista, ugyanakkor nagyon kifejező hangzást, amitől Prince önmaga.
Ünnepélyes, intim, játékos, komoly. Szentséges, mint a The Cross, és profán, mint a Hot Thing – nem próbálja meg feloldani ellentmondásait, inkább megéli azokat, ezzel teremtve helyet személyisége minden apró bugyrának. Akkoriban fekete férfiaknak nem volt szabad érzékenynek vagy furcsának lenni, és ami azt illeti, fehéreknek sem. A Sign O' the Times lényegében egy karrierje csúcsán lévő szupersztár legnagyobb opusza.