A spirituális jazz alapjai.
54
Az 1964. december 9-én rögzített A Love Supreme új szintre emelte azt, amit a jazz kifejezhet. A borítón egy hosszú vallási költemény olvasható, valamint egy megjegyzés, amelyben John Coltrane kitér függősége legyőzésére és kiemeli 1957-es „szellemi megvilágosodását”.
Ennek megfelelően a lemezt egy ünnepélyes hangulat lengi körül, amely már az Acknowledgement című szám nyitó hangjaitól érezhető. Coltrane szálló tenorjával szövi körbe a szaxofon dallamait, egészen addig a pontig, amíg a basszusgitáros, Jimmy Garrison át nem veszi a vezetést a négy hangból álló A Love Supreme-en, amelyet Elvin Jones dobos egy lendületes, többrétegű ritmikával üt, a legfinomabb afrolatin hatással. Ez a zenekari hangzás – az az élmény – olyan lett, mint a jazz történelmébe vésett szöveg a kőtáblán.
„A haverjaim akkoriban nem igazán hallgattak Coltrane-t, de én úgy voltam vele, ez van, én ezt szeretem.”
Lenyűgöző belegondolni, Coltrane mi mindent ért el tíz év alatt, 1957-ben való debütálásától kezdve 1967-es, 40 éves korában bekövetkezett haláláig. A Love Supreme továbbra is vízválasztó marad – velős, mégis teljesen magával ragadó, egy alaptétele a műfajnak, amelyet ma spirituális jazzként ismerünk.