Egy kulturális mérföldkő közösségi eufóriára íródott himnuszokkal – rajta a Wonderwall-lal.
(What’s the Story) Morning Glory?
Oasis
58
Noel Gallaghernek a (What’s the Story) Morning Glory? megírása során volt egy egészen prózai megoldása a „nehéz második album szindrómára” – már megírta korábban. Míg az Oasis első, 1994-es Definitely Maybe debütáló albuma igencsak meghökkentőre sikeredett, ezen a lemezen inkább monumentális himnuszok kaptak helyet, melyek azért íródtak, hogy a közönség euforikus állapotban énekelje őket együtt.
Hamar egyértelművé vált, hogy ez több, mint egy átlagos második lemez egy kiváló rockbandától. Ez volt a britpop korszak tetőpontja, tele hatalmas egójú, törtető előadókkal – de az Oasis még rajtuk is túltett. Hogy lehetséges ennyi nagy klasszikust pakolni egymás mellé, egy albumon?! A Wonderwall és a Don’t Look Back In Anger mellett ott a melankolikus, ugyanakkor felemelő Cast No Shadow, a kozmikus opusz, a Champagne Supernova, vagy a címadó dal a maga izgalmas sercegésével. Ez az album maga volt az évtized elmesélése, 50 percre lebontva.
Ekkoriban nem volt semmi, ami megállíthatta volna az Oasist – ha csak nem a zenekar maga. Ehelyett azonban a Morning Glory összefogta a káoszt, és valami csodálatosat alkotott belőle.