Így lehet újra elérni a csúcsra, anélkül hogy feláldoznád azt, ami naggyá tett.
59
Az AM olyan, mintha az Arctic Monkeys az előző fél évtizedben csak erre készült volna. Volt bennük hajlandóság arra, hogy eltávolodjanak a szobazenekar-hangzástól, és 70-es évekbeli, Black Sabbath-stílusú riffeket kombináljanak a Dr. Dre-lemezek elegáns produceri megoldásaival, amelyeken tinédzserként felnőttek. Ebből született meg a még mindig fiatal éveik legelőremutatóbb albuma – ahol a sima, ritmusos rock 'n' roll hipnotikus módon keveredik az R&B-swinggel.
„Újraindította az egészet.”
Az albumnyitó és fő ütőkártya Do I Wanna Know? a tervrajza mindannak, amiről az AM szólt: lélekkel teli dallamok és tüskés riffek olyan ütemre hangolva, amely egyszerre bravúros és minimalista. Az Arctic Monkeys már túl volt minden idők egyik legizgalmasabb debütálásán, a 2006-os Whatever People Say I Am, That's What I'm Not albummal; de a második remekművük mégis elhomályosította, példát állítva arra, miként fejlődhet és kísérletezhet úgy egy zenekar, hogy közben nem áldozza fel éppen azt, ami különlegessé tette.