Egy áttörés, amely a perifériáról a mainstreambe emelte a thrash metált.
Master of Puppets
Metallica
69
Az 1984-es Ride the Lightning albummal a Metallica két világ között találta magát: ahogyan ez a brutális és kemény művészeti forma elkezdett elfogadottá válni, az underground őszintesége és a mainstream sikerei között lavírozott. Utódja, a Master of Puppets, még erőteljesebb volt – tempóban, agresszivitásban, a fenntartóerőkkel szembeni ellenségeskedésben –, mégis egyre többen vonzódtak hozzájuk; furgonokban tengődő napjaik meg voltak számlálva.
Minden precizitásával együtt a Master of Puppets albumban még mindig van egy kis garázs-, vagy pincehangulat. És míg a Van Halen vagy a Mötley Crüe fiús estékről szóló dalai megkönnyebbülést ígértek hallgatóiknak (lányokkal, drogokkal, teljes gátlástalansággal), a Metallica valaki olyat testesített meg, akit fogságban tartanak saját negatív gondolatai, legyen szó háborúról (Disposable Heroes), függőségről (Master of Puppets), vallásos témákról (Leper Messiah) vagy a mentálhigiénés egészségügy kudarcáról (Welcome Home [Sanitarium]).
Ezelőtt ennyire extrém zenének sosem volt még ekkora közönsége – a Metallicának pedig azóta sem volt annyira kicsi. A rákövetkezendő fél évtizedben ugyanis a világ egyik legnagyobb zenekarává váltak, szabadjára engedve ezzel a bennük lévő haragot és elidegenedést. Az árnyékból a stadionokba.