Eklektikus és emblematikus pillanatkép: Elton John az ereje teljében.
78
Miután nem egész három év alatt, egy rakéta sebességével eljutott a Your Song és a Levon pazar hangszerelésétől a Honky Cat és a Crocodile Rock tánctermi hangzásáig, Elton John elérkezettnek látta az időt, hogy egy nagy kinyilatkoztatásban kapcsolja össze minden addigi zenei inspirációját. A dupla nagylemez, a Goodbye Yellow Brick Road nemcsak a szinte önfejű eklektikáját erősítette, hanem a közönség hajlandóságát is, hogy kövesse, bármerre is megy. Az eredmény kritikai és kereskedelmi csúcspont volt – egy album, amelynek számlistája már elsőre úgy néz ki, mint egy slágergyűjtemény.
Az album nyitánya többé-kevésbé Elton John korai karrierjét és kiteljesedő szakaszát vázolja fel, ötvözve nagyívű zenei kilengéseit Bernie Taupin egyre filmszerűbb és konceptuálisabb szövegeivel. A Funeral for a Friend / Love Lies Bleeding rádiórockja a szentimentális és örökkévaló Marilyn Monroe tribute-ba, a Candle in the Windbe torkollik, majd a Bennie and the Jets című dallal a tökéletes „Eltonizmusba” folyik át. Számos dal (például az elégikus címadó szám, a Saturday Night's Alright for Fighting) sztenderddé vált, míg másoknak nem jutott annyi figyelem, amennyi érdemelnének – minden bizonnyal a Road fajsúlyos zenei anyaga miatt.