Pimasz retró-soul nosztalgia modern trágársággal fűszerezve.
Back to Black
Amy Winehouse
8
A producer Mark Ronson még emlékszik arra a pillanatra, mikor Amy Winehouse kitalálta a „Back to Black” dalszövegét. Egy New York-i stúdióban voltak, 2006 elején, első közös munkanapjukon. Ronson egy hordozható CD-lejátszót nyújtott át az énekesnek a szám zongora aláfestésével, Winehouse pedig nagyjából egy órára elvonult, hogy írhasson. Amivel visszatért, az mesteri volt: hideg, vicces, kemény, reménytelenül szerelmes. Viszont Ronsont nagyon idegesítette, hogy a refrén nem rímel: „We only said goodbye in words, I died a hundred times.” Megkérte az énekest, hogy változtassa meg, de ő csak üres tekintettel nézett rá: a dalszöveg egyszerűen így jött, nem tudja, hogyan lehetne megváltoztatni.
Minden pimaszsága ellenére, az teszi igazán megindítóvá a Back to Blacket, ahogy a hallgató érzékeli Amy Winehouse küzdelmét a fájdalommal szemben. Nem elfojtani akarja, inkább annyi szögesdróttal kerítené körbe, hogy senki ne érhessen a velejéig. Az album kötődése a soulzenéhez egyértelmű: a Motown-hangzás (Rehab, Tears Dry on Their Own), a lánybandás románc (Back to Black), a zenei elemek organikus elrendezése (You Know I'm No Good) – aminek jelentős része a brooklyni The Dap-Kings jóvoltából valósulhatott meg.
Ám Winehouse stílusa, mind előadásmódban, mind pedig pimasz és rezes énekstílusában, egyedivé varázsolják zenéjét – az énekes pedig nem arra törekszik, hogy visszahozza a múltat, hanem hogy tiszteletét rója a zene irányába, amit szeretett, miközben hű marad beszólogató, ám kissé magának való ezredfordulós énjéhez. Évekkel azelőtt, hogy a következő generáció megtanulta, hogyan fojthatja fájdalmát szarkazmusba, mémekbe és szenvtelen fatalizmusba, itt volt nekünk Amy Winehouse, olyan súlyos szavakat dobálva, hogy nehéz volt elhinni, hogy valóban énekli őket, és ráadásul rézfúvós kísérettel. Bár a Back to Black hangzása a retró-soul és a klasszikus jazz rajongóinak egyaránt tetszhet, a művész fellépése inkább a raphez közelít. Igen, valóban jó humora volt. Ám nem viccelt.
„Istenszerű teremtmény. Nem egy istennő, ő egy isten. Nem egy királynő, ő egy király. Így érzek Amy Winehouse-szal kapcsolatban.”
Billie Eilish