Kaotikus, de egyenes, a kétségbeesett akusztikus rock későbbi útmutatója.
After the Gold Rush
Neil Young
81
Az After the Gold Rush valószínűleg az első többszörösen platinával díjazott lemez, amelyet egy pincében vettek fel, de ami még fontosabb, olyan is a hangzása. Young kialakított egy hangzást, amely meghatározta a következő 50 évét: intuitív, közvetlen, egy kicsit kaotikus, de egy megbízható vonalon, amely sokszor éreztette, hogy egyfajta mélyebb igazságnak lehetünk fültanúi. Amikor a tehetséges tinédzser gitáros, Nils Lofgren úgy jelentkezett Neilnél, hogy azt mondta, hogy nem tud zongorázni, Young azt mondta, hogy tökéletes – pontosan ilyen zongoristát keresett.
Az 1960-as évek optimizmusát fokozatosan vette át a vietnámi háború és a környezetvédelmi válság okozta szorongás. Young bevonta zenéjébe a környezetét, visszavonult, hogy egy nyugodt, egyben kétségbeesett (After the Gold Rush) hangulatot teremtsen, amelyre végül sokan építettek Elliott Smith-től Bon Iverig. Míg James Taylor és Joni Mitchell a kifinomult vonalat követte, Young nem volt rest olyan rímpárokat alkotni, mint a burning/turning, vagy fly/sky.
