A hiphop-soul királynőjének mesterművét gospel, báj és határozottság fűti.
My Life
Mary J. Blige
86
Mary J. Blige első albuma, a What's the 411? bemutatta, hogyan ötvözi a hiphop-soul feltörekvő királynője a naplószerű R&B-t a fiatalos hiphop iránti fogékonysággal. A következő alkotáson, az énekes karrierjét meghatározó My Life-on a 23 éves előadó még személyesebb hangnemre váltott, depressziójából, a drogokkal és alkohollal szembeni küzdelméből, a családon belüli erőszakból és szívfájdalomból, illetve az őt ezeken átsegítő spirituális erőből merítkezve. Közben pedig próbálta feldolgozni hirtelen felívelő pályáját, amely Yonkers olcsó bérlakásából a világhírig repítette.
Chucky Thompson, a Bad Boy Records Hitmen produkciós csapatának sarja funk sample-ökkel és utcai slágerekkel szőtte át a számokat, melyekbe Blige gospelből inspirálódó bájt és határozottságot fűzőtt. Ez a felemelő My Life-on csúcsosodik ki, ahol az énekes melankóliát és visszafogott reménykedést csempész Roy Avers Everybody Loves the Sunshine című számának sample-jébe. De az album küldetését főleg az utolsó dal foglalja össze: „All I really want is to be happy,” énekli Blige a Curtis Mayfield You're So Good to Me című számából vett basszus felett. „I don’t wanna have to worry about nothin’ no more.”
„Próbáltam begyógyítani a sebeimet. A poklon mentem keresztül. És mikor kiadtam az albumot, az igazi mozgalmat indított.”
Mary J. Blige